Féllépésnyi Orom, mint ahogy a neve is mutatta, csupán annyi helyet nyújt, hogy tetején állván, egyetlen lépéssel a szikla peremén köss ki, több méter magasságban. Mi több, szokatlan kövek magasodnak feléd, és furcsa fák ölelnek körbe, míg a mélyben köd kavarog átláthatatlanul. Egy elszabadult Istenség vagy egy melletted álldogáló szellem képe sem lenne oly' bizarr számodra, mint ez a kicsorbult és veszedelmes látkép: még az ég és föld karjai is képtelenek egymás ölelésébe burkolózni.

Szemközt, volt egy másik hegy, mely a Megbánás Orom nevet viselte, nem maradt alul szemben a Féllépésnyi Oromtól, ép oly' meredek volt és ennek a csúcsa is átmetszette a bárányfelhők sokaságát. Hegygerince vertikálisan több száz méteres volt, úgy festett, mintha egy késsel aprócska darabokra vágták volna, mivel egy talpalatnyi föld sem maradt, melyen megállhatnánk. Mégis egy kevés növényzet megtalálható volt rajta, beborították a sziklákat, gyökereik láthatóan körbefogták őket. A látvány miatt, melyet nyújtottak, bárki, aki egyetlen pillantást is vetett a sziklákra, remegés fogta el és megbánta, hogy agyában megfogant a hegytető meghódítása. Pontosan innen származott a „megbánás" elnevezés.

A két orom közt egy természeti határvonal húzódott. Letekintvén az ormokról, a felhők tengere eltakarta, képtelenség volt megállapítani a hasadék mélységét. Alig halhatóan vízcsobogás hangja üti meg füleinket. A víz, mely az ormokról folyik megállíthatatlanul és végtelenül, úgy fest, mint egy vérszomjas tigris vagy egy vadászó oroszlán. Még ez egyszerű favágók és vadászok is félnek megmászni őket. Ha egy Xiantian szakértő megjelenne itt, őt is megindítaná az emberi akarat jelentéktelensége a Mennyekéhez képest.

Mégis, a felhők és a köd leple alatt, a szikla alján, a folyó és a hegyoldalak között, egy keskeny és durva kősétány húzódott, furcsa sziklákkal keretezve. Abban a pillanatban, két férfi sétált rajta.

A vad folyó előretört, hullámai felágaskodtak és neki csapódtak a vizes és csúszós szikláknak. Aki ezt az ösvényt követte, azt könnyedén elnyelhette, ha már nem zuhant bele a folyóba a fel-fel morajló habjaitól. Ha pedig valaki a sziklának támaszkodva küzdött, könnyedén rázuhanhatott egy kőzuhatag. Ilyen helyzetben, bárki itt ragadt volna, mint egy megfulladt patkány. Lehetetlen volt gondtalannak és méltóságteljesnek maradni előrehaladván, de a két alak nem tűnt feszültnek.

‒ Azt mondták, hogy 20 évvel ezelőtt, A taoista mester Qi a Xuandu hegyről, legyőzte Hulugu-t, a Tujue kiválóságát, pontosan itt a Féllépés Orom tetején, s arra kényszerítette, hogy esküdjön fel neki: soha nem jelenik meg a Középsíkon az elkövetkező 20 évben. Sajnálatos, hogy nem láthattam a harcot, annak idején, habár gondolom, csodálatosnak kellett lennie.

A hátul haladó férfi volt az, aki most beszélt. Egyenletesen mozogtak, de három lépés távolságra helyezkedtek el egymástól.

A férfi, aki elől haladt kis lépéseket tett, úgy festve, mintha csak síkfelületen haladna. A mögötte haladó nagyobb lépéseket tett, de ő maga is oly' méltóságteljesnek tűnt, mint egy örökkévaló, amikor egyedül volt, de lehetetlen volt nem észrevenni a pillanatnyi különbséget a két férfi között.

Yan Wushi gúnyos mosollyal ajkain így szólt:

‒ Figyelembe véve a Mennyek helyzetét azokban az időkben, Qi Fengge valóban kiérdemelte az elsőszámú megnevezést. Hulugu, aki csak egy civilizálatlan barbár volt, csak magát okolhatta mindazért, hogy a túlzott magabiztosságával szégyenbe maradt. Csak Qi Fenggenek köszönhette, hogy megtagadta a kivégzését, inkább alkotván egy 20 éves egyezséget. Sőt, elültette a jövő problémáinak magjait is a Xuandu Hegyen, ha így nézzük, volt értelme mindennek?

Yu Shengyan kíváncsian megkérdezte:

‒ Mester, Hulugu harci készségei valóban olyan jók?

‒ Ha most megküzdenék vele, nem kételkednék egy pillanatra sem győzelmemben.

‒ Valóban annyira erős lenne?

Yu Shengyan mimikái félelembe torzultak. Pontosan tudta, hogy mestere milyen erős és megfejthetetlen erővel rendelkezett. Mivel Hulugura ilyen megjegyzést tett, az ő ereje halálos lehet. Talán még az égi háromba is beletartozhatna a Mennyekben.

Yan Wushi hangja nem változott meg:

‒ Másfelől, miért is mondanám, hogy Qi Fengge megannyi megpróbáltatást hagyott hátra a tanítványainak? Igaz volt, hogy 20 évvel ezelőtt Hulugu Qi Fengge alatt állt, de az erejük közti távolság nem volt átívelhetetlen 20 év elteltével. Most hogy Qi Fengge halott, a Xuandu Hegy sohasem találhat egy másik Qi Fengge-t.

Yu Shengyan felsóhajtott:

‒ Így igaz, taoista Qi mester öt éve emelkedett fel a Mennyekbe.

‒ Ki most a rendvezető a Xuandu Hegyen?

‒ Egy tanítványa Shen Qiao.

Yan Wushi-nak a szeme sem rebbent a név hallatán. Egyszer találkozott Qi Fengge-l, az is közel 25 éve történhetett. Abban az időben történhetett az is, hogy Shen Qiao Qi Fengge személyes tanítványává vált.

Annak ellenére, hogy a Xuando hegy az első számú taoista klán a Mennyek alatt, nevet viselte Yan Wushi szemében, aki nem rég tért vissza a 10 éves Elvonulásából, Qi Fengge mellett nem volt senki sem, akit érdemesnek tartott volna, hogy megküzdhessen vele.

De Qi Fengge már meghalt.

Látván, hogy mesterét nem igazán érdekli a téma, Yu Shengyan folytatta:

‒ Úgy hallottam, hogy Hulugu tanítványa Kunye, a Tuqi király, és az elsőszámú szakértő a Tujue-ban manapság, kihívta Shen Qiaot ma, a Féllépésnyi Orom tetején. Bosszúként emlegetve a történtekért. A Mestert vetne rá egy pillantást?

Yan Wushi válaszra sem méltatta, inkább kérdezett:

‒ Az Elvonulásom alatti tíz évben történt valami fontos változás, Qi Fengge halálán kívül?

Yu Shengyan elgondolkozott:

‒ Nem sokkal az Elvonulásod után, Gao Wei a Qi uralkodójává vált. De mivel elnyelték az élvezetek és szeretett nagylábon élni, az elmúlt tíz év alatt klánja hatalma megfogyatkozott. Azt beszélik, hogy Yuwen Yong, Zhou uralkodója meg akarja támadni. Attól tartok, hogy az északi terület hamarosan Zhou kezei közé kerül. Qi Fengge halála után, a legjobb tíz szakértő rangsora is megváltozott. Közülük, Yi Bichen a Qingcheng hegyen található Chunyang taoista templom vezetője, A zen vezető Xueting Zhou-ból, és Linchuan intézet ideiglenes vezetője Ruyan Kehui tulajdonképpen az elismert legjobb 3 hely birtokosai a listán. S úgy látszik, ők képviselik a három nagy iskolát is: a taoizmust, a buddhizmust és a konfucianizmust. De néhányan úgy tartják Jushe apát Tuyuhunból is a legjobb három közé tartozhatna. Hulugu is. Ha valóban erősebbé vált és elsajátított pár új készséget az elmúlt 20 évben, visszatérne a Középsíkságra, nem lenne lehetetlen számára, hogy a legerősebbé válhasson mindközül.

Látván, hogy mestere egy szó nélkül tovább sétál, tovább folytatta:

‒ Mester, Kunye kihívta Shen Qiao-t egy párbajra, Lehetetlen, hogy győzelmet arasson Kunye felett. Shen Qiao visszafogott életet élt, mióta átvette a Xuandu lila kúriájának vezetését, még inkább konfliktus kerülőbb lett. Csak azért, mert a mestere töretlen népszerűségre tett szert, maga is bekerült a legjobb 10 szakértő közé. Ha a mester megszeretné tekinteni a Xuandu hegy jelenlegi erejét, a mostani harc valóban olyan esemény, amit butaság lenne kihagyni. Attól tartok, hogy ebben a pillanatban a Megbánás Ormának csúcsa már rég megtelt szakértőkkel, akik azért érkeztek, hogy láthassák őket.

‒ Úgy véled azért jöttem ide, hogy megnézzem a mérkőzést? – Yan Wushi végre megállt.

Yu Shengyan egy kissé feszültté vált:

‒ Akkor a mester terve...?

Csupán hét éves lehetett, amikor Yan Wushi tanítványává fogadta. Három évvel később, Yan Wushi elesett a háborúban, amit a démoni klán főklánvezetője, Cui Youwang ellen vívott. A sérüléseivel az Elvonulást választotta, egy meditációt, ami 10 évig tartott.

Abban a tíz évben Yu Shengyan töretlenül tovább gyakorolt, ahogy Yan Wushi meghagyta neki, sőt utazott is, hogy tapasztalatot gyűjtsön. Gyorsabban fejlődött, mint gondolták volna, nem beszélve arról, hogy már a kezdettekkor is az elsők között volt. Azonban, eltelt tíz év, mióta látták egymást, természetes, hogy törés alakult ki közöttük. Mitöbb, Yan Wushi, ahogy elmélyült harcművészetében, úgy növekedett a tisztelet Yu Shengyan szívében mestere felé. Nyugodtsága, melyet legtöbbször mások felé mutatott, mestere előtt valamiféle vigyázatos figyelmességé fajult.

Hátrakulcsolt kezekkel Yan Wushi ridegen ennyit mondott:

‒ Láttam Qi Fengge és Hulugu párbaját évekkel ezelőtt. Mind Shen Qiao és Kunye az ők tanítványai, de mégis fiatalok, nem számít milyen gyakorlottak, lehetetlen, hogy túl szárnyalja a Qi és Hu csatájának látványosságát. Azért hoztalak ide mert, mint láthatod, ez a megállítatlanul csobogó vízrengeteg s a meredek táj, mintha csak a mennyek árnyéka és a földilét forrna itt össze. Tökéletes hely, hogy gyakorolj és felmérd erőd. Amíg meditáltam, nem volt időm foglalkozni veled. Most, hogy visszatértem, nem engedhetem, hogy ellustulj. Amíg elnem sajátítod az ötödik lépcsőfokát a Főnix-Qiling alapjainak, itt kell maradj.

Yu Shengyan hirtelen úgy érezte, mintha csak leszidták volna. Az elmúlt tíz évben, egyetlen napot sem hagyott ki, még az utazásai során is gyakorolt. Most, hogy közel járt, hogy átlépje huszadik életévét, elérte a negyedik lépcsőt és elismerték, mint egyik legjobbat a feltörekvő generációk sorában, elégedett volt önmagával, de most hallva mestere szavait, úgy érezte semmi jelentőset nem ért el.

Mintha csak megértette volna Yu Shengyan érzéseit, Yan Wushi arcára gúnyos mosoly ült ki:

‒ Amikor veled egyidős voltam, már elsajátítottam a hatodik lépcsőfokot. Erre voltál te annyira büszke? Minthogy azokkal a kis halakkal és garnélákkal versenyzel, miért nem méred össze velem az erőd?

Néhány szürke hajszál ölelte fekete tincseit, de cseppet sem fosztották meg karizmájától. Az ajkain pihenő mosoly szinte lehetetlenné tette, hogy bárki is levegye sármos megjelenéséről tekintetét.

A fehér anyag susogott a szél érintésére, de a férfi rendíthetetlen maradt. Csak állt ott, hátrakulcsolt kezekkel, és egy láthatatlan aura ölelte körbe, mely arroganciából született. Úgy festett, mintha csak a világ tetején állt volna, letekintvén onnan, pedig bárkivel megküzd, aki kimerészeli hívni.

Abban a pillanatban, amikor Yu Shengyan szembe állt vele, érezte, hogy valami azt súgja neki, lépjen hátra pár lépést. Mély hódolattal és félelemmel csak ennyit mondott:

‒ A mester mennyei tehetségeket birtokol, hogyan is harcolhatnék ellened, én a te tanítványod!

‒ Köszönts hát a legjobb tudásod szerint! Látni akarom, mennyit fejlődtél az évek alatt!

Mestere elvonulása óta, Yu Shengyan soha nem próbálta ki harci képességeit, ezért vonakodott hallva a kihívást, ugyanakkor meg is akarta próbálni. Azonban, a hezitációja köddé vált, amint meglátta a Yan Wushi arcán átsuhanó türelmetlenség foszlányokat.

‒ Akkor, kérlek, nézd el tanítványodnak az otrombaságát!

Mielőtt hangja köddé vált volna, teste már gondolatai követve mozgott, csak suhogtak ruhájának ujjai, pillanatok alatt elég közel került Yan Wushi-hoz.

Yu Shengyan megemelte kezeit, s tenyerével támadott. Mások szemében mozdulatai nem tűntek erősnek, sőt olyan volt, mint aki virágokat szedd egy szép tavaszi napon, vagy port seper el egy nyári éjszakán. Másvilági könnyedség áradt belőle.

Csupán azok érezhették volna, akik elég közel álltak hozzá, hogy amint kinyújtotta karjait, minden növény, mely egy méter távolságon belül helyezkedett el, megrázkódott. A folyó visszafelé kezdett el hömpölyögni, majd hullámai égbe szökve, mint egy vadállat kiáltása Yan Wushi felé kúszott!

Azonban, ez a folyam, mely egy momentum alatt, talán megállíthatott volna egy folyót vagy megváltoztathatta volna a tenger folyásirányát, kettévált, amint elérte Yan Wushit, mintha csak egy láthatatlan falba ütközött volna.

Továbbra is ott állt, még a testtartása sem változott. Amint Yu Shengyan tenyere elérhette volna a szemeit, egyszerűen előretört ujjaival.

Egyetlen ujjal, semmi többel.

Ez az egyetlen ujj egyszerűen megállította Yu Shengyan támadását félúton.

Yu Shengyan úgy érezte, hogy az áramlat, mely tenyerét övezte, ellene fordult. A visszacsapó vízözön, mely arca felé közeledett sokkal erősebb volt, mint amit ő alkotott. Nem tehetett mást, elsietett visszavonulásra használta mindezt.

Ez a visszavonulás több mint tíz lépésre tántorította vissza!

Még akkor is reszketett félelmében, amikor végre képes volt megállni a lábain.

‒ Köszönöm mester, hogy ily jó indulattal álltál tanítványodhoz!

Csupán kevés ember létezett, aki képes megállítani tenyérének ütéseit. Yu Shengyan elégedett volt ezen teljesítményével.

De Yan Wushi, egyetlenegy ujjal arra kényszerítette, hogy önvédelemre használja.

„Szerencsére, mesterem csak fejlődésemet tesztelte, és nem használta ki, annak eshetőségét, hogy további támadást vigyen be. De ha egy ellenféllel álltam volna szemben.."

Belegondolva mindebbe, Yu Shengyant kirázta a hideg, nem járt ismét a felhők közt.

Tudván, hogy elérte, amit akart, Yan Wushinak nem állt szándékában többet mondani.

‒ Ne pazarold el a tehetségeidet. Pár nap múlva elhagyom Tujue-t egy időre. Amint eléred az ötödik szintet, és már nincs több dolgod itt, kövess. Ne vesztegesd az idődet céltalan csavargással.

Yu Shengyan tiszteletteljes Igennel felelt.

Yan Wushi folytatta.

‒ Ezt a kilátást a természet alkotta, bölcs dolog felfedezni, így úgy vélem teszek egy kört, szóval nincs rád szükségem, hogy...

Amint befejezhette volna csörgő hang kúszott feléjük, nem is oly' távolról. A hang irányába fordultak, és láttak valakit, akit úgy tűnt letaszítottak fentről, csúnyán összezúzva magát érkezett a szikla mélyére. Yu Shengyan is eleresztett egy 'ouch' hangot, hallván a test puffanását.

Oly magasról leesve, még egy Xiantian mesternek is lehetetlenség lett volna túlélnie.

Nem beszélve arról, hogy nem ok nélkül zuhant a mélybe: bizonyára súlyosan megsérült, már zuhanása előtt.

‒ Mester.

Yan Wushi-ra pillantott várva utasításait.

‒ Menj és nézd meg.

Mondta Yan Wushi.

A taoista köpenye több helyen elszakadt, bizonyára a kitüremkedések tépázhatták meg, miközben zuhant. Mivel testét friss vér borította, nehéz volt megállapítani valódi megjelenését.

A személy rég elvesztette eszméletét és öntudatlan állapotban volt, még kardját se tudta magához vonni. Amint földre zuhant követte őt kardja, és nem messze tőle ért földet.

‒ Úgy vélem, a legtöbb csontja eltört – mondta Yu Shengyan miközben megvizsgálta a lezuhant férfit, összevonta szemöldökeit, nyelvével csettintet párat, szimpátiáját kifejezve. Megvizsgálta a pulzusát, s úgy érezte egy halovány reménysugár mégis pislákolt, volt esélye túlélni a zuhanást.

De az olyan embereknek, mint ő, még ha az életét meg is menthetik, ez sem változtathatná meg a sorsát, léte talán még kegyetlenebb lenne, mint a halál karmaiba való zuhanás.

Yu Shengyan mégis a Démoni Klán tanítványa volt. Fiatal kora ellenére kevés kedvesség élt lelkében. Annak ellenére, hogy volt nála Gyógyító Pirula, nem mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy meg is szánja vele a férfit.

De...

‒ Mester, ma volt Shen Qiao és Kunye párbaja. Ez a személy, aki a mélybe zuhant, nem lehet...

Yan Wushi közelebb lépett. Ahelyett, hogy a férfira pillantott volna, felvette a kardát.

A penge hideg volt, mint az őszi hullámrengeteg, egyetlen karcolás sem borította, a folyók és kódfelhők visszatükröződése, mintha csak hullámzottak volna pengéjén. Közel a kard markolatához négy díszes karakter pihent.

‒ Hegyek és Zuhatagok kardja! Ez a kard Xuandu Lila Kúriájának klán vezetőjének a tulajdona, valóban ő Shen Qiao!

Shen Qiao-n pihent meg tekintete, akinek sérülései halál közeli állapotba juttatták, úgy érezte, hogy lehetetlenség tanúja.

‒ Qi Fengge volt a legerősebb harcművész. Hogy lehet hogy Shen Qiao, a személyes tanítványa és a Xuandu hegy klánvezére, ily veszteséget szenvedett el?

Yu Shengyan leguggolt Shen Qiao előtt, és összevonva szemöldökeit így beszélt.

‒ Lehetséges az, hogy Kunye harcművészeti képességei túlszárnyalták Hulugut?

Ha bárki más zuhant volna le a Xuandu hegyről, Yan Wushi-t cseppet sem érdekelte volna, még egy pillantásra sem méltatta volna őket. De Shen Qiao, aki a klán vezetője volt mégis, különlegesnek számított.

Odadobta a Hegyek és Zuhatagok kardját Yu Shengyannak, s egy pillanatra megpihent tekintete Shen Qiao felismerhetetlen alakján. Hirtelen, mosoly tűnt fel az arcán.

‒ Adj neki egy Gyógyító Pirulát, annyi megteszi most.

Sziasztok, Licsi vagyok!

Egyetemi éveimet taposom, habár egy kis szünetet tartok most, fordító szeretnék lenni egy kiadónál. Évek óta írok, régebben vezettem véleményező blogot, de azt otthagytam és teljesen az írásnak szenteltem az életem. Jelenleg egy dark fantasyt írok, mellette pedig elkezdtem manhwákat fordítani.